Kilométersok rohangálás


GUTE-URLS

Wordpress is loading infos from strava

Please wait for API server guteurls.de to collect data from
news.strava.com/pub/sf/Respons...

Azt mondja a Strava, 207 km-t futottam márciusban. Lehet, hogy mások lesajnálóan tekintenek eme teljesítményre, én mégis büszke vagyok rá. Mert magamhoz képest ez szép eredmény. Meg azért is büszkeséggel tölt el, mert ebben a hónapban futottam először versenykörülmények között maratont. Ráadásul a saját elvárásaimhoz képest jó eredménnyel, de már fáradtan.

Fáradtan, mert augusztus óta a maratonra edzettem, egészen novemberig, amikor megfutottam életem második maratonját.

Az első tragikus volt, 0 felkészüléssel, hirtelen ötlettől vezérelve vágtam neki, frissítésnek meg szinte semmit nem vittem: fél liter víz, meg 2 csoki. Puff neki, 5 óra futás lett, a nyári melegben. De a vége jól esett: egy sör, és egy mártózás a viharosan háborgó Balatonban.

A második, tavaly novemberi maratonom, puszta szórakozás volt: edzettem, majd elmentem a környéken kocogni. De most vittem elég folyadékot, gondoskodtam megfelelő energiabevitelről, menet közbeni frissítésről. Viszont eltévedtem közben egy szántóföldön, a beiktatott terepfutás során. De jó volt, élveztem, és bő fél órával korábban értem be, mint először. Nem készültem el, vidáman, jó kedvvel futottam, és fejeztem be.

A kis kocogásomat 2 hét múlva újabb követte: az őszi, szezonzáró K&H mozdulj! Balaton maraton. Itt egy nap alatt, 3 részletben futottam le a maratoni távot: 14, 21, 7 km-es távokban. Már az első, 14 km-es versenyen elfutottam magam, így az esti, 7 km-es távot annyira nem kívánta már a testem. De ez is jól esett, és valamivel 4 óra alatt futottam le.

Aztán ismét nekivágtam – egy hét pihenés után – a következő maratoni edzésnek, mondván indulok a márciusi MaratonFüreden.

Viszont nagyon tartottam tőle, hogy nem fog menni a 42 km, így januárban gyorsan el is futottam Siófokról Balatonakarattyára, és vissza. Igen, 42 km. Jól ment, élveztem. Bár egyszer átöltöztem, mert -2 fok volt, és tartottam a megfázástól, magamhoz képest jó időt futottam, elégedett voltam. Próbáltam előre meghatározott pulzuszónában maradni, ezt az elképzelésem valahol 30 km környéken engedtem el.

Végül eljött a március. Aránylag hűvös idő. 6 órát önkénteskedtem a 4 napos verseny második napján: egy frissítőponton segítettem a drága BSI-s “kollégáknak”, – innen is csókoltatom őket – illetve a futóknak, akik előtt le a kalappal. Ismét elismerésem azon elvetemült embereknek, akik bármilyen formában futottak abban a pár napban!

A verseny 3. napján jött az én számom, a futás Badacsonytomaj és Balatonfüred között. Nem kicsit izgultam. Nem is tudom, a verseny előtt hányszor vettem fel a Gondolkodó póz a porcelán talapzaton. Variáltam a ruházattal: hosszú vagy rövid? Végül a rövid mellett döntöttem. 4-10 fok között volt a hőmérséklet, néhol kisebb széllel, egy-két kisebb emelkedővel. Számomra szinte ideális körülmények voltak.

Számomra… De nem a kis testemnek. Már a verseny előtt is volt, hogy éjjelente begörcsöltek a lábaim, pedig még a futások mennyiségét is visszavettem a versenyhéten. Próbáltam tölteni, felkészülni, még egy tempó tervezetet is készítettem, és töltöttem fel az órámra.

35 km környéken ért el a vég. Először csak kicsit görcsölt be a bal combom. Majd a bal térdem felett. De gyorsan elmúlt. Aztán ismét. És ismét. A végén már folyamatosan görcsölt, és amikor a jobb lábam is nekiállt, belesétáltam az addigi remek tempómba. Hagytam elmenni a legjobb maratoni időmet, és csak beszéltem hangosan az izmaimhoz, hogy múljon a görcs. Nem tudom, milyen idővel végzek, ha Gábor nem ér utol, de onnantól, hogy befogott, nem volt lazsálás. Menni kellett. Aztán az utolsó másfél km-en Maráz Zsuzsi húzott el mellettünk, és bíztatott, hogy “hajrá fiúk!”, és innentől Zsuzsi lett a nyúl, akit persze képtelen voltam behozni, de a lábgörcsök ellenére mindent beleadtam, amit tudtam. Bár lehet, hogy többet is tudtam volna, ez már nem derül ki.

A vége egyéni rekord lett, 30 és 42,2 km-en, valamint a 3. legjobb félmaratoni időmet futottam.

Elégedetten, és fáradtan fejeztem be. Viszont a szervezetem le is merült. 3 héttel a verseny után elfogyott a lendület. Fáradság tört rám, éjszaka álmomban, és napközben is szédülés. Felborult sóháztartás, túledzettség. Viszont szereztem annyi rutint, hogy felismerjem, így most keveset futok, pihenek, feltöltök. Szuperkompenzáció!

Egy hét múlva Vivicittá félmaraton. Andi azt mondta, ne aggódjak pihenjek csak, a félmaratont emlékezetből is lefutom. És így is lesz. Jó kedvvel, vidáman. Mert azért futok, mert boldogsággal tölt el.